– Mit jelent az ön számára ez a kitüntetés?
– Nagyra értékelem ezt a díjat, ugyanis nem a gazdasági és egyéb tevékenységeimért kaptam – noha hosszú ideje dolgozom a termelésben –, hanem a szakma meghatározó szervezete és képviselete ismerte el az elért eredményeimet.
– Több mint fél évszázada kezdte…
– Igen, 51 éve kezdtem el dolgozni, ez az idő gyorsan elrepült. Az érettségi után, tizennyolc évesen varrónőként kezdtem. Nem sokkal később szalagvezető, majd művezető és műszaki vezető, később pedig gyárigazgató lettem. A munka és a család – két gyermek – mellett tanultam, így végeztem el a Könnyűipari Műszaki Főiskolát, amely most az Óbudai Egyetem keretében működik. Később szakirányú mérnökképzést is végeztem.
Szabó Imréné életét meghatározta a varroda – Fotó: H. Cs., NMH
– Nehéz volt a változásokkal lépést tartani?
– Úgy gondolom, hogy életem legnehezebb időszaka a rendszerváltás bekövetkezte volt. A mi iparágunkat ugyanis elég mélyen érintette a történelmi változás, hiszen jelentős piacvesztést éltünk át. Rengeteg energiát kellett befektetni ahhoz, hogy az ember talpon maradhasson. Fel kellett ismerni a lehetőségeket. Az addigi tömeggyártást felváltották a kisebb tételben készült, magas minőségű termékek. Ilyen megváltozott környezetben kezdett vállalkozásba a családunk, és hozta létre 2002-ben Kazáron az Axamo Kft.-t. A munkánkat nagyban támogatták azok a kollégák, akikkel vállvetve dolgoztunk. Szinte mindent elvállaltunk, amit szakmailag meg tudtunk oldani. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen a munkahely megmaradt helyben, és ma már 115-en vagyunk, ezen felül hozzávetőleg húsz szakmunkástanulónk is van varrónő, illetve szövő szakmákban. Közel hetven fő ment az üzemünkből nyugdíjba a negyven év munkaviszony eltelte után.
Elszántsággal és tanulással fennmaradhat az iparág
– A textiliparban véleményem szerint olyan nagy létszámra már nem lehet számítani, mint annak idején, amikor 400 ember dolgozott együtt. A fiatalok lehetőséget kapnak arra, hogy technikusképzésben vegyenek részt, majd mérnöki szintre jussanak. Úgy gondolom, hogy nagyon sokat kell tanulni, ki kell tartani – fejtette ki Szabó Imréné.
– Egy fiatalnak van fejlődési lehetősége, ezt az ágazatot is meg lehet szeretni, hiszen ez egy komoly szakma, kezdve az alapanyagoktól a kész ruháig. Amióta én a szakmában vagyok, rengeteg fejlődésen ment keresztül. Folyamatosan tanulnunk kellett, hogy lépést tudjunk tartani a külföldi divattervezők elvárásaival is, ebben nagyon fontos többek között a nyelvismeret elsajátítása is. Bízom benne, hogy az utódaim is képesek lesznek lépést tartani, úgy néz ki, hogy idősebb lányom, Erzsébet és férje, Ferenc vállalják ezt a nagy feladatot. Az, hogy az unokáim beállnak-e a sorba, még a jövő zenéje, de bízom benne – tette hozzá a kazári varroda vezetője.
– Folyamatosan fejlesztettek a talpon maradásért.
– A telephely, illetve az energiafelhasználás megújításán kívül többféle új gépi és technológiai fejlesztést hajtottunk végre a ruhaipar igényeinek megfelelően. A gépeink között vannak díszvarratot készítő, úgynevezett fedőző és flatlock varrógépek. Tudunk ketlizni, amely a kötés és a varrás kombinációja. Hazánkban csupán öt varroda rendelkezik ilyen gépekkel és ismeretekkel. A legtöbb varrógépünk programozható a modell függvényében. Számos igénynek képesek vagyunk eleget tenni a számítógépes programmal vezérelt hímzőgépekkel. A műszaki előkészítést és a szigorú varrási irányelveket, valamint a partneri kapcsolatot magas szintű informatikai rendszerrel működtetjük. A termékek esztétikus megjelenését a csomagológépek biztosítják. Megjelentek már olyan varrógépek is, amelyek a kéz érintésével működnek, de jelenleg még az áruk miatt nem érhetők el számunkra. A fejlesztések sikere a jól felkészült technológus, műszerész, informatikus, varrónő és egyéb munkakörű dolgozók lelkiismeretes munkájának köszönhető. A fejlesztés a ruhaiparban is folytatódik, és úgy gondolom, ezekben a folyamatokban mindannyian fejlődünk.
– Könnyű manapság jó munkaerőt toborozni?
– A munkaerő-utánpótlás biztosítása nem egyszerű, sőt nagyon nehéz feladat. Emiatt öt éve elkezdtük a varrás és a szövés gyakorlati képzését, de sajnos ennek ellenére is magas a „lemorzsolódás”. Úgy gondoljuk, hogy intenzívebben kell foglalkozni a felnőtt szakmunkás képzéssel is. Néhány területen bevezettük a rugalmas és a részmunkaidős foglalkoztatást, ezzel segítünk a gyerekeket nevelő édesanyáknak is.
– Kevés a szabadideje… Mégis, mire fordítja ezt?
– Hétvégén szeretek sütni-főzni, főleg olyan ételeket, amelyeket a család, az unokák szeretnek. Nagy részük már kirepült a családi fészekből. Aktívan részt veszek a kazári civil szervezetek programjain. Tagja vagyok a textilipari tudományos egyesületnek, részt veszek a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által működtetett Ágazati Készségtanács munkájában, ahol a szakmunkásképzés feladataival foglalkozunk. Néhány kollégámmal karöltve megalkottuk a palóc varrásminták gyűjteményét. Ennek van egy szöveges része, készültek mintadarabok, és ezen kívül videóra vettük azokat az idős néniket, akik a mintákat saját kezűleg készítették. Ezt a gyűjteményt az oktatásban is felhasználjuk, és bízom benne, hogy még más célt is szolgálhat. Nagyon fontosnak tartom, hogy ápoljuk és őrizzük a hagyományokat. Sokáig voltam önkormányzati képviselő, jelenleg is külsős tagja vagyok a település pénzügyi bizottságának.
– Mit csinál pihenésképpen?
– Nagyon szeretek kertészkedni, most is van 80 tő paradicsomom, amelyeket azóta nevelünk a férjemmel, hogy magként elvetettük őket. Van sokféle virágom, nagyon szeretem őket. Szívesen olvasok, szeretek közösségben utazni, túrázni. Külföldön és az országon belül is sok látnivaló vár még rám, főleg a természeti szépségeket értékelem. Kedd délutánonként járok tornázni, amely egyfajta tánccal egybekötött gyógytorna. Emellett szívesen sétálok a barátnőkkel, ez azon felül, hogy egészséges, nagyon megnyugtató is számomra. Mindent meg tudunk beszélni, és hatalmasakat nevetünk. Ezt nagyon jó dolognak tartom.
forrás: https://www.nool.hu
